„A
magyar nyelv messzire megy vissza. Egész sajátos
módon fejlődött és szerkezetének kialakulása
olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma
beszélt európai nyelv még nem is létezett.
Önmagában következetesen és szilárdan
fejlődött nyelv, amelyben logika és matematika
van, az erő és a hangok minden hajlékonyságával
és alakíthatóságával. [...] A magyar nyelv
egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az
idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők
változásától függő naptár.
Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik,
nem ad és nem vesz senkitől.
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi
függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke.
Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik.
Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a
régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen
kőből készült padolatait sem tudjuk
megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták
ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv
eredetisége, még ennél is csodálatosabb
tünemény.
Aki
megfejti, az isteni titkokat boncoland, annak is az
első tételét:
Kezdetben
vala az Ige és az Ige vala az Isten, s Isten vala az
Ige."