Azt mondják, nyelvében él a nemzet.....

Sir John Bowring (1792-1872), angol nyelvész, műfordító és diplomata, aki sok magyar költeményt fordított angolra, az 1830-ban kiadott 'Poetry of Magyar's' verseskötet előszavában a következőket írta:
 

„A magyar nyelv messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma beszélt európai nyelv még nem is létezett.
Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika és matematika van, az erő és a hangok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. [...] A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár.
Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől.
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padolatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv eredetisége, még ennél is csodálatosabb tünemény.

Aki megfejti, az isteni titkokat boncoland, annak is az első tételét:

Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Isten, s Isten vala az Ige."

 

Isten áldjon!

  Vissza a nyitólapra