Dalaink
- verseink
A versek
nyomtatható változatát a LETÖLTÉSEK rovatban
megtalálhatod.
Kapcsold be a
hangszórót........ , ha pedig már unod, kapcsold
ki......
Boldogasszony Anyánk
Boldog Asszony
anyánk,
Régi nagy pátrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Az Atya-Istennek
Kedves szép leánya,
Krisztus Jézus anyja,
Szentlélek Mátkája.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról.
Kedves szemeiddel
Tekintd meg népedet,
Segéllyed áldásra
Magyar nemzetedet!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
|
Vedd el
országodtól
Ezt a sok ínséget,
Mikben torkig úszunk,
Ó nyerj békességet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Tudod, hogy Szent István
Örökségben hagyott,
Szent László király is
Minket reád bízott.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Dicséret dicsőség
Legyen az Atyának,
A Te Szent Fiadnak
Szentlélek Mátkádnak!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
|
 |
Székely Himnusz
Ki
tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényén.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén,
Fejünk az ár jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem!
Kigyúlt a mennybolt, zeng a Hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát,
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább!
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!
Megj.:
Az utolsó két versszakot PAP GÁBOR írta. Új idők
jöttek el, az új programnak működnie kell, be kell
kapcsolni a köztudatba.
A verset sumér
eredetiből Bobula Ida hozta el nekünk.
|
|
Esküszünk
Esküszünk a nemzet magyar
Istenére,
Piros fehér zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar kinek lelke tiszta, Ősi
országunkat együtt vesszük vissza.
Büszke szemmel nézzük Nimród király
fényét,
Az égen győzi le örök ellenségét,
Csodaszarvasunknak követjük futását
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.
Atilla kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben senkitől se félünk,
Csaba ifjú király meghajlunk előtted,
Fényes csillag ösvényt az égre te szőtted.
Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen törjük szét a láncot,
Figyeljük a turulmadár érkezését,
A tudás népének újjászületését.
|
Szeretett hazánkat körbe veszi
Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád,
Áhítjuk ó ó Szent Magyar Koronánkat,
Ha királyunk fején ránk senki sem támad.
Nagy-Magyarország, te sosem maradsz árva.
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva.
Minden nemes magyar kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza.
Fölséges Istenünk, tisztelettel kérünk,
Oltalmazd örökké szittya-magyar vérünk,
Aranyat szór a Nap atyáink földjére,
Világít, s erőt ád népünk örömére.
Mindannyian vagyunk fiai a Napnak,
Kik vélünk tartanak magyar erőt kapnak,
Ilyen csodás erő nincs több a világon,
Magyarok Istene ne hagyd hűlni lángod.
|
Esküszünk
a nemzet magyar Istenére,
Piros fehér zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza.
|
|
Grósz István barátom versei
Kisvirág
Számtan |
|
|
Kisvirág
Nyílj ki
kisvirág, mutasd meg magad
A Napnak, tudasd mindenkivel;
Szép színeid s illatod gyógyítanak!
Számtan
Egy mint egység
mi bonthatatlan,
Egy mint egyetlen ki fontos, kimondhatatlan.
Egy mint egyetértés, -s máris kettő…
Kettő, mint párban, Te légy a társam!
Kettő mint kettesben… s aztán hárman,
Édes-deden…
Így indulnak a számok, s mire vágyok.
|
| |
|
|
|
Kajári Lajos barátom versei
Egek
Urához
A Magyar
Nemzethez |
|
|
Egek Urához
| |
Egek Ura, Egek Ura,
Neked lelkem adom oda
Az én lelkem hazatalál,
Egek Ura otthona várEgek Ura,
Egek Ura,
Emeld lelkem magasodra
Hol én lelkem teljesedik,
Lelkem szavát értőn lesik
Egek Ura,
Egek Ura,
Neked szellemem adom oda
Az én szellemem magasodik,
Nemzetem sokasodik
Egek Ura,
Egek Ura,
Nemzetem adom oda
Emeld fel hát magasodra,
Hogy higgyen nagyságában
Egek Ura,
Egek Ura,
Neked létem adom oda
Az én létem elmúlhatik,
Nemzetem nem múlhatik
|
Egek Ura, Egek Ura,
Téged szólít hármasságom
Minden erőd kérem Tőled,
Hogy nemzetem lábra álljon Lábra
álljon s elinduljon,
Önmagát védőn magasodjon
A Te erőd áramoljon,
A Te erőd szárnyat adjon
Erőt
adjon minden népnek,
Magyar Nemzet szárnyalása
Mutasson meg csillag-utat,
Hol népek összefognak
Egek Ura,
Egek Ura,
Az én szavam hozzád szálljon
Hozzád szálljon sólyomszárnyon,
Minden ember megtaláljon
Egek Ura,
Egek Ura,
Az én szavam áldás legyen
Áldás legyen minden népnek,
Imám ezzel be is zárom-
|
|
2005. Magvető
hava első napján
|
| |
A Magyar
Nemzethez
Áldassék a neve teremtő Istennek,
S figyelő szeméért Babba Máriának.
Kik nemzetünket a népeinket,
Óvja védi, mitől oly nehéz, önmagától.
Érdekeit a nemzetnek mai vezetői nem védik,
Népeink, ha ezt érzik, jól érzik.
De ez csak a mai vezetőire igazség.
A teremtő nem hagy el, veled van,
S Nagyboldogasszonyunk országa nem vész el.
Nemzet állj lábra, s kiálts,
Magyar volt, van és lesz!
Fordulj önmagadba s te dönts a sorsodról!
Mert helyetted más, nem védi meg érdekeidet.
Térj vissza lelkeddel, szellemeddel őseidhez,
Végy példát, bizonyosságot nagyságukról.
Kövesd az ősi utat, nagy vagy!
Hass oda, ahol ezt elfeledték!
Isten áldását kérem a Magyar Nemzetre.
|
|
|
József Attila: A hetedik
E
világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!
Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.
Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
(1932)
|
József Attila: Nem, nem, soha
Szép
kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre,
És mindent letiprunk! - az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival
Bömbölve rohanunk majd, mint tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is olyan régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
Sólyomfi versei, táltosdob
énekei
Hazám
Maradunk magyarnak |
|
|
Hazám
Fenn,
a kéken égő égen
Csillagutak tengerében
Merre ősök tüze ég
Ott találom hazámat
Kinn a széles rónaságon
Fenyves ölelte tisztáson
Fénylő hegyek tetején
Ott találom hazámat
Karod óvó oltalmában
Szemed boldog mosolyában
Miben megtisztulok én
Ott találom hazámat
Szívem legmélyebb zugában
Lelkem felsejlő titkában
Ahol Isten fénye él
Ott találom hazámat
Ezt a verset megtalálhatod Sólyomfi Táltos
regölős IV. Szépmezők szárnya című
lemezén.
Maradunk magyarnak
| |
Elárultattál
Cserben hagytak
Kiáltanak rád:
Maradj magadnak!
Mázos-szép szavakkal
Kiforgatnak
Kiáltanak rád:
Maradj magadnak!
Kezeid kötözik
Arccal a falnak
Kiáltanak rád:
Maradj magadnak!
Mindent feledve
Megtagadnak
Kiáltanak rád:
Maradj magadnak!
Kínodon nevetve
Megtaposnak
Kiáltanak rád:
Maradj magadnak!
Maradj magadnak! |
Remény veszni
látszik?
Nincs ideje annak!
Szólítanak ősök:
Maradj magyarnak!
Viharfelhők gyűlnek?
Semmi az a Napnak!
Halld meg ősök hangját:
Maradj magyarnak!
Ármány vasmarkával
Szíveink dacolnak
Gyermekeink szólnak:
Maradj magyarnak!
Csillagtüzes égen
Zászlóink lobognak
Egy az út előttünk:
Maradunk magyarnak!
Maradunk magyarnak! |
|
Ezt
a verset megtalálod Sólyomfi
"Csillagsólyom" című kötetében.
|
| |
|
|
|
Wass Albert - Üzenet haza
Üzenem
az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek,
Es nincsen ború örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska rágja le is a vetést,
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a rend,
S nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak,
Az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
S vérző csonkból virradó tavaszra
Új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindég lesznek fák, amikor a rozsda
A gyilkos vasat rég felfalta már,
S a sújtó kéz is szent jóvátétellel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt. . .
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlővé teszik is a földdel,
Nemzedékek őrváltásain
Jönnek majd újra boldog építők
És kiássák a fundamentumot
S az erkölcs ősi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön majd ezer új Kőmíves Kelemen,
Ki nem hamuval és nem embervérrel
Köti meg a békesség falát,
De szenteltvízzel és búzakenyérrel
És épít kőből új hazát.
|
Üzenem a háznak, mely
fölnevelt:
A fundamentum Istentől való,
És Istentől való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő maradÉs üzenem a volt barátaimnak,
Kik megtagadják ma a nevemet:
Ha fordul egyet újra a kerék,
Én akkor is a barátotok leszek.
És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag,
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
És leszünk egy cél és egy akarat:
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak,
Hűségesnek és alávalónak,
Annak, akit a fájás űz, és annak,
Kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok,
S a víz szalad és csak a kő marad,
A kő marad.
Maradnak az igazak és a jók,
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Lukasszák már az égben fönt a rostát
S a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
És miként hirdeti a biblia:
Megméretik az embernek fia,
S ki mint vetett, azonképpen arat.
S a víz szalad és csak a kő marad,
A kő marad.
|
|
|